VIII. FEJEZET

HARCTÁMOGATÓ LÉGI (HAD)MŰVELETEK





1. ábra



1.Légi felderítő műveletek


A légi felderítő műveletek a közelmúltban jelentős változáson mentek keresztül. A tudomány fejlődése maga után vonta a felderítés fejlesztését, újfajta felderítő eszközöket fejlesztettek ki, újszerű felderítési módok jelentek meg. A légi felderítő eszközök megjelentek a világűrben is, így az eszközrendszer a földi (vízfelszíni) telepítésű eszközöktől egészen a kozmoszban keringő műholdakig terjed.

A felderítés a parancsnokok és törzsek, valamint az alárendelt csapatok által hozott és foganatosított azon rendszabályok és tevékenységek összességének mondható, amelyek a támadó és védelmi műveletekben való részvétel előkészítéséhez, végrehajtásához, az ellenség helyzetére, várható tevékenységére, a terepre, az időjárásra vonatkozó adatok megszerzésére irányul. A felderítés valamennyi fegyvernem és szakcsapat feladata, a tevékenység már békében is folyik.

A felderítés hadászati, hadműveleti és harcászati szinten, a fegyveres tevékenység minden fajtájában elengedhetetlen. A felderítés feladatait és követelményeit a parancsnok a köteléke (alárendelt csapatai) feladatának ismeretében határozza meg. A felderítés elsősorban a parancsnok és a törzs felderítési adatokkal történő kiszolgálását végzi, emellett a rendelkezésre álló információkat a meghatározott rendnek megfelelően biztosítja az elöljáró, az alárendelt parancsnokok, az együttműködők és a szövetségesek számára. A felderítés és a különböző műveletek tervezése szoros összhangban van egymással.

A légi felderítés helye és szerepe még a mai a napig sincs egzaktul meghatározva, néhány publikáció a légvédelmi harc elemként veszi figyelembe, így a harctevékenység biztosításának, azon belül pedig a harcbiztosítás elemeként fogja fel.


1.1 A légi felderítő és megfigyelő műveletek fogalma


A katonai felderítésnek a tevékenység térségétől és a megoldandó feladatok jellegétől függő egyik alapvető fajtája, amelyet valamennyi haderőnem érdekében végeznek a légi, földi- vagy világűrben telepített érzékelő eszközökkel az információk begyűjtése céljából, amelyek az ellenség vagy a potenciális ellenség tevékenységeire, erejére és erőforrásaira vonatkoznak.

A definícióból kitűnik, hogy a légi felderítő művelet nem egy haderőnem vagy fegyvernem öncélú tevékenysége, hanem egy komplex rendszer. Valamennyi haderőnem, fegyvernem, szakcsapat, támogató- és biztosítócsapat tevékenységének tervezéséhez, szervezéséhez, vezetéséhez és irányításához elengedhetetlenül szükséges az információk megszerzésére, feldolgozására és az érdekeltek részére történő eljuttatására irányuló rendszabályok és tevékenységek összessége.


1.2. A légi felderítés és megfigyelő műveletek célja


Időbeni, megbízható adatok, információk biztosítása az ellenségről (lehetséges ellenségről), a terepről és az időjárásról a parancsnok számára.

A hatékony felderítő rendszer az összes adatforrás felhasználásával időben felfedi a helyzet változását, biztosítja a saját csapatok riasztását, megbízhatóan megítéli az ellenség szándékát és tevékenységét, megfelelő előrelátást biztosítva a parancsnoknak elhatározása meghozatalához és a különböző tevékenységek vezetéséhez. Az időben végrehajtott légi felderítés biztosítja a hadműveletek előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges légi felderítési információkat, veszélyhelyzet esetén akár az ország légiriasztásához, az ellenség légi hadviselési eszközei elleni harc megvívásához szükséges légihelyzet-információt is.



2. ábra. SR-71 felderítő repülőgép



1.3. A légi felderítő és megfigyelő erők feladata


A csapatok tevékenységét befolyásoló információk időbeni biztosítása az ellenség helyzetéről, lehetőségeiről, a terepről, valamint azokról a tényezőkről, amelyeknek jelentősége van, vagy lehet a művelet előkészítése és végrehajtása szempontjából. A feladat tartalma:

- a környező országok légterében folyó repülések rádiólokációs megfigyelése;

- az ország légi határa átrepülésének ellenőrzése, információ biztosítása az ellentevékenységhez;

- a készültségi erők alkalmazásához szükséges légihelyzet-információ biztosítása;

- az ellenség levegőben lévő légi hadviselési eszközeinek felderítése;

- a Magyar Honvédség különböző vezetési szintjeire az elemzéshez szükséges légihelyzet-információ biztosítása;

- a haderőnem csapatai harctevékenysége vezetéséhez és végrehajtásához szükséges légihelyzet-információ biztosítása;

- az ellenség fontos földi objektumainak felderítése;

- a saját repülőerők légicsapásai eredményének felderítése;

- az ellenség csapatai csoportosításának, csapatmozgásainak légi felderítése;

- a harcmező légi megfigyelése;

- a légi elektronikai felderítés;

- a légi vegyi-, sugár- és tűzfelderítés végrehajtása;

- a légi műszaki felderítés;

- a légi meteorológiai felderítés;

- a nem hadműveleti területek légi ellenőrzése.

Látható, hogy a felderítéssel szerzett információkat nem csak tisztán katonai szervezetek használhatják fel tevékenységeik során, mivel a megszerzett információk széles skálán mozognak, így azokat a rendvédelmi szervek, a polgárvédelmi erők és akár a civil szféra is feldolgozhatja, alkalmazhatja.

A felderítéssel szemben támasztott követelmények:

- központi irányítás;

- céltudatosság;

- objektivitás;

- reagálóképesség (operativitás);

- rejtettség;

- megbízhatóság és pontosság.

A központi irányítás azt jelenti, hogy a felderítő műveleteket egységes elvek és követelmények alapján kell tervezni és szervezni. Mivel a légi felderítő tevékenységbe valamennyi repülő szervezetet bevonják, így a megbízható és eredményes műveletek csak központi vezetés és irányítás mellett valósíthatóak meg.

A CÉLTUDATOSSÁG azt jelenti, hogy a felderítéssel kapcsolatos összes foganatosítandó rendszabályt szigorúan a fegyveres tevékenység elgondolásának kell alárendelni, a fő hangsúlynak a fontos irányok, körletek, objektumok felderítésére kell irányulnia.

Az AKTIVITÁS arra utal, hogy a felderítést szervező parancsnokok és törzsek, valamint a végrehajtó alegységek állandóan törekednek a szükséges adatok bármilyen körülmények között történő megszerzésére.

Az OPERATIVITÁS feltételezi, hogy a törzsek a szükséges felderítési adatokat időben megszerzik, gyűjtik és feldolgozzák, a legrövidebb időn belül eljuttatják a felhasználókhoz.

A REJTETTSÉG kifejezi, hogy a felderítésre vonatkozó valamennyi rendszabályt titokban tartják, az ellenséget félrevezetik a saját erők és eszközök elhelyezkedését, tevékenységük jellegét és erőkifejtésük irányait illetően.

A MEGBÍZHATÓSÁG ÉS PONTOSSÁG biztosítható, ha több forrásból szerzik be az információkat, a pontosság pedig arra utal, hogy felderített objektumok, célpontok koordinátáit minimális hibával állapítják meg.

A felderítéssel szemben támasztott követelmények jól tükrözik a felderítő műveletekkel szembeni elvárásokat. A felderítő műveleteket egységes elvek, és követelmények alapján időben és folyamatosan kell végrehajtani. A sikeres tevékenységhez elengedhetetlen az objektív, megbízható és pontos információk időbeni rendelkezésre állása. A felderítő információs rendszer és az adatforrások védelme kiemelten fontos szerepet játszik A felderítési adatoknak szigorúan csak a tényeket kell tartalmaznia, ezzel gyorsítva a feldolgozást és segítve a kiértékelést.


1.4. A légi megfigyelő és felderítő műveletek kategóriái.


Megfigyelés
A megfigyelés a légtér, a felszín vagy felszín alatti egységek, helyek, személyek vagy dolgok állapotának vagy állapotváltozásának szisztematikus vizsgálata vizuális, akusztikai, elektronikai vagy más eszközökkel.

Felderítés
A felderítés a vizuális vagy más érzékelő módszerek által az információk begyűjtése az ellenség tevékenységéről, erőforrásairól vagy az adott körzet meteorológiai, hidrografikai és földrajzi jellemzőire vonatkozó adatok biztosítása.

Mindkét esetben különböző érzékelő eszközök alkalmazására kerül sor. A légierő esetében a LÉGI FELDERÍTÉS - a rendelkezésre álló erőforrások összetétele miatt - a repülőeszközök fedélzetéről vizuális-, optikai- és rádiólokációs felderítéssel, illetve más felderítő eszközökkel és felderítési módokkal megvalósított információszerző tevékenység. Természetesen a harcászati repülők - és bizonyos mértékben a harci helikopterek is - tevékenységük végrehajtása során végezhetnek légi felderítést. Szükség esetén ezek az erők és eszközök kijelölhetők légi felderítés és megfigyelés (harcmező légi megfigyelés, nem hadműveleti terület légi ellenőrzése) végrehajtására.

Légi célpontfelderítés
Felszíni és felszín alatti célpontok repülőeszköz fedélzetére telepített felderítő eszközök alkalmazásával történő felderítése, pontos helyének meghatározása a fegyverrendszerek hatékony alkalmazása céljából.

Hadászati légi felderítő műveletek
A hadászati légi felderítő műveletek azon információk megszerzésére irányulnak, amelyek nemzeti vagy szövetséges szinteken a politikai és a katonai tervek kialakításához szükségesek. Jelentősége a gyorsan kialakuló, illetve eszkalálódó válsághelyzetekben is meghatározó.


1.5. Harcászati légi felderítő műveletek


A harcászati légi felderítés fogalmába azokat a légi tevékenységeket sorolhatjuk, amelyek célja a katonai műveletek tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához szükséges információk megszerzése. A harcászati légi felderítést légi, szárazföldi (haditengerészeti) erők műveleteinek támogatására hajtják végre. Ezek a műveletek biztosítják az időbeni információkat - amelyek lehetnek vizuális vagy szenzoros forrásokból származók - a felhasználó erők számára a terepről, az időjárásról, az ellenséges erők előkészületeiről, összetételéről, elhelyezkedéséről, tevékenységéről és mozgásáról, az ellenség elektronikai kisugárzóiról. A végrehajtott harcászati légi felderítés azon része, amelyet a földi erők közvetlen támogatása érdekében hajtanak végre, a támadó légitámogatás egyik összetevője. A harcászati légi felderítő erőknek képeseknek kell lenniük bármilyen időjárási viszonyok között tevékenykedni az erőforrások és az érzékelők széles spektrumának felhasználásával.



3. ábra. Légi megfigyelő és felderítési szintek és módszerek


A HARCÁSZATI LÉGI FELDERÍTÉS CÉLJA: időben információ biztosítása a terepről, az időjárásról, az ellenséges erők összetételéről, elhelyezkedéséről, tevékenységéről, mozgásáról és az elektronikai eszközök kisugárzásáról. Ha a harcászati légi felderítést a szárazföldi erők közvetlen támogatása érdekében hajtják végre, akkor az a TÁMADÓ LÉGI TÁMOGATÁS egyik elemét képezi.

A harcászati légi felderítés típust, együttműködésben a felderítő rendszer más erőivel, az ellenség helyzetének, a céladatoknak és a csapások következményeinek a felderítésére hajtják végre. A terep és időjárás felderítés, valamint az álcázás ellenőrzése kiegészítő felderítési feladatokat jelentenek.

A légi felderítés hozzájárul a szárazföldi, a légi, a haditengerészeti, valamint a teljes háborús vezetés információigényének kielégítéséhez.

A harcászati légi felderítés kiterjed:

- az ellenséges légierő felderítésére,

- az ellenséges szárazföldi csapatok felderítésére a hadműveleti terület mélységében,

- a tengeri körzetek, útvonalak, parti vizek és kikötők felderítésére.

Az ellenség helyzetének felderítése alapvetően az ellenség hadszíntéren lévő teljes potenciálja ellen irányul.

Nagyobb mennyiségű célok esetén azonban a felderítő erőket az elsődlegesen fontos célokra kell korlátozni.

Elsődleges célkitűzései:

- az ellenséges mozgások nagysága és terjedelme,

- az ellenség összpontosítási körletei és ellátási létesítményei,

- a közlekedési utak, csomópontok.

A célok felderítése az állandó jellegű és a mozgó katonai célpontok elleni bevetések előkészítését szolgálja. Feladata az egyes célpontok fajtájának és sebezhetőségének, valamint az objektumot oltalmazó légvédelem erejének meghatározása.

A mozgó célok koordinátáit pontosító vagy az oltalmazást végző erőkről, illetve az időjárásról ismereteket nyújtó információk megszerzésében döntő jelentősége van a bevetések előtti közvetlen felderítésnek. A mozgó célok elleni harc azt a követelményt támasztja a felderítő rendszerrel szemben, hogy a megszerzett információkat lehetőleg késedelem nélkül továbbítsa a megsemmisítést végrehajtó fegyverrendszerekhez.



4. ábra. E-3A AWACS repülőgép-fedélzeti korai előrejelző és irányító rendszer


A csapások eredményességének felderítése - ami a tevékenység eredményessége ellenőrzésének fontos eszköze - általában a harci bevetés alatt, illetve után kerül végrehajtásra és a bevetés sikeréről ad tájékoztatást. Lényegében ennek eredményétől függ, hogy a légi hadműveletet meg kell-e ismételni vagy ki kell-e bővíteni. A csapások eredményességének a felderítése alapvetően vizuális felderítésre, illetve légi fényképekre támaszkodik.

Az ellenség helyzetének, a céloknak és a csapások eredményességének a felderítése körzet felderítésként, útvonal felderítésként vagy pontszerű célok felderítéseként hajtható végre. A körzetfelderítés az ellenséges terület nagy kiterjedésű részének a felderítését jelenti. Az útvonalfelderítést elsősorban az összeköttetési vonalak felderítése érdekében hajtják végre.

A pontfelderítés olyan egyes célok felderítésére irányul, mint a repülőterek, harcálláspontok, közlekedési csomópontok, hidak és ellátó létesítmények. Ennek a felderítésnek a felderítendő célok legapróbb részleteit, jellegzetességeit kell feltárnia.

A felderítő eszközök kiválasztása

A módszerek, melyek alkalmazásával a légi felderítést végző erők gyűjtik az információkat, magukba foglalják:

- a vizuális megfigyelést (optikai eszközökkel vagy azok nélkül);

- képrögzítést (felvételt);

- infravörös sugárzást,

- akusztikai információkat;

- radar-visszaverődéseket,

- elektromágneses sugárzások rögzítését.

Ezen információk gyűjtésének a módszere a különböző típusú érzékelő eszközök felhasználásától függ, és a gyűjtés eredményessége a mindenkori környezeti viszonyoktól, a célok jellegétől és a cél körzetétől függ. Megfelelő előkészítés, pontos információ szükséges az érzékelő eszköz célhoz való kiválasztásához.

Vizuális megfigyelést valamennyi személyzettel rendelkező repülőeszköz személyzete végez. Ez a fajta felderítési mód a legalapvetőbb.

A légi fénykép nyújtja a legtöbb információt a vizuálisan felderíthető célokról. Ez különösen akkor értékes, ha részletes tájékoztatást ad a célok jellegéről és jelenlegi állapotáról vagy azok rombolhatóságáról. A légi fénykép minőségét lényegesen befolyásolják az uralkodó fény- és látási viszonyok.

A légi felderítés során alkalmazott infravörös rendszerek passzív elven üzemelnek. Nagy megbízhatóságuk és az optikai fényképekéhez hasonló felbontásuk teszi őket korszerű érzékelőkké. Az általuk elérhető információkésés megfelel a légi fényképekének. Az infravörös rendszerek függetlenek a fényviszonyoktól. A korlátozott látási viszonyok, szemben a légi fényképekkel, csekélyebb mértékben befolyásolják a felderítési információ minőségét.

A radarkép térképszerűen jeleníti meg a terepet, kiértékeléséhez azonban összehasonlító anyag szükséges. Az összes érzékelő berendezés közül a radar rendelkezik a legkisebb felbontóképességgel, azonban független az időjárási viszonyoktól. A felderítési adatok repülés közbeni továbbításakor már a repülés végrehajtása alatt is lehetséges a földön történő kiértékelés.

A felderítő és megfigyelő eszközök alkalmazásához, „célterületre” való juttatásához különböző szállító repülőeszközökre van szükség. Ezen eszközök a következők:

- világűrbe telepített felderítő eszközök;

- Személyzet nélküli repülő eszközök;

- Speciális felszereltségű helikopterek;

- A személyzettel ellátott (pilóta által irányított) repülőeszközök.

A világűrbe telepített érzékelő berendezések elsősorban stratégiai (hadászati) célkitűzéssel az elsődleges felderítés eszközei. Kiváltképp alkalmasak a hadműveleti terület mélységének felderítésére és kiegészítik vagy mennyiségben növelik a repülőgép-fedélzeti, valamint a földi telepítésű, a légvédelmi rendszer tűzhatás körzetén kívüli felderítés információit. Jelentősége a felderítés folyamatosságán és a megszerzett információk korai kiértékelésén alapul.

A repülőgép-fedélzetre telepített érzékelő berendezéseket a légvédelmi rendszer tűzhatás körzetén kívüli felderítésre, valamint behatoló felderítésre alkalmazzák. A légvédelmi rendszer tűzhatás körzetén kívüli felderítés a repülési magasság függvényében képes az elektromágneses kisugárzások széles körű felderítésére és az álló, illetve mozgó katonai célok fényképezéssel történő felderítésére. A felderítést végrehajtó eszköz eközben messzemenően kívül esik az ellenséges légvédelem tűzhatás körzetén.

A légvédelmi rendszer tűzhatás körzetén kívüli repülőgép fedélzeti felderítő rendszerek előnyei az egyidejűleg végrehajtott korlátozott mértékű másodlagos felszín és objektum felderítés mellett a nagy területet felölelő elsődleges felderítésben rejlenek.

A repülőgép fedélzeti érzékelőkkel végrehajtott behatoló felderítés, különösen a harcterület mélységében, nagy felbontóképessége és a célok helyének pontos meghatározása által kiegészíti a légvédelmi rendszer tűzhatás körzetén kívüli felderítés adatait. Ezáltal kiegészítő helyzet, cél és csapásértékelési információkhoz jut, valamint lehetővé teszi az együttműködést a támadást végrehajtó erőkkel a célok megsemmisítésekor.

A személyzettel ellátott (pilóta által irányított) repülőeszközöknek képeseknek kell lenniük:

- a teljes hadműveleti terület felderítésére bármilyen fény- és látási viszony esetén,

- a különböző magassági tartományokban nagy sebességű tevékenységre,

- önmaguk ellenséges ellenintézkedésektől történő megvédésére.

A személyzettel ellátott, pilóta által vezetett repülőeszközök különös jelentősége a felderítési feladatokra kiképzett hajózóállomány képességein és az ebből adódó alkalmazási rugalmasságon alapul.

A pilóta nélküli felderítő eszközökhöz lényegében a következők tartoznak:

- programvezérelt hordozók vagy

- távvezérelt hordozók.

A pilóta nélküli felderítő eszközök a behatoló felderítésen belül különösen az állandó jellegű, erősen oltalmazott célok vagy a hadműveleti terület meghatározott részének felderítésére alkalmasak. Ezen eszközök alkalmazása egy felderítési cikluson belül magas követelményeket támaszt az erők és eszközök együttműködésével szemben.

A programozott hordozók, robotrepülők kötve vannak az előre programozott útvonalhoz, ezáltal alkalmazási rugalmasságuk korlátozott. A felderítési információk fedélzeten történő rögzítése miatt növekszik az információkésési idő.

A távvezérelt hordozók alkalmazásuk során zavarhatók, és jelenleg csak korlátozott hatótávolságon belüli tevékenységet tesznek lehetővé.




2. Elektronikai hadviselés


Az elektromágneses képességek, az elektromágneses spektrum fölötti uralom döntő hatással vannak valamennyi haderőnem, elsődlegesen a légierő valamennyi tevékenységére, eredményes alkalmazására, így a tevékenységek tervezésének és végrehajtásának integráns része. Az elektronikai hadviselést fel kell használni az ellenség hatékony zavarására, a saját veszteségek csökkentésére, a saját repülő, felszíni és felszín alatti erők tevékenysége hatékonyságának növelésére.

Az elektronikai hadviselés olyan tevékenység, amely magába foglalja az elektromágneses energia katonai felhasználását, és arra irányul, hogy az elektromágneses spektrum feletti uralom biztosítva legyen. Ez elérhető az ellenség elektronikai eszközeinek zavarásával, valamint a saját rendszerek és eszközök védelmével.

A közelmúlt tapasztalatai bizonyítják, hogy a légi hadműveletek vezetése, irányítása, a légtérellenőrzés, a célfelderítés és célmegjelölés, a fegyverrendszerek irányítása, a megbízható hovatartozás (saját-idegen felismerés) megállapítása nem biztosítható megfelelő hatékonysággal, ha az ellenség képes ezen tevékenységeket zavarni, befolyásolni.

Az elektronikai hadviselés sikere lényegében az ellenség elektronikai hadviselési eszközeinek pontos ismeretén alapul.


2.1. Az elektronikai hadviselés fogalma


A hadműveleti, harcbiztosítás fontos része, a csapatoknál foganatosítandó - cél, hely és idő szerint kölcsönösen összehangolt - azon rendszabályok és tevékenységek összessége, amelyek az ellenség elektronikai rendszereinek felderítésére és zavarására, valamint a saját rendszerek rejtésére, megbízható működésére irányulnak.

Az elektronikai hadviselés magába foglalja a saját rendszeresített eszközökkel végzendő elektronikai felderítést, az ellenséges légi támadóeszközök fedélzeti elektronikai eszközeinek a földi irányító rendszerek elektronikai objektumaival szembeni ellentevékenységét, illetve a saját, hasonló rendeltetésű eszközök elektronikai védelmét.

Alkalmazható rádióelektronikai felderítő és zavaró repülőeszközök lehetnek:



5. ábra.


EC-130E, EA-6, EC-160, Tornado ECR, ezen kívül valamennyi katonai repülőeszköz rendelkezik vagy felszerelhető aktív és passzív önvédelmi eszközökkel, zavaró berendezésekkel.


2.2. Elektronikai felderítés


Az elektronikai felderítés feladata: A rendelkezésre álló eszközökkel felderíteni az ellenség csapatvezetési és fegyverirányító rendszereit, a földi és repülőgép fedélzeti eszközeit, meghatározni ezek helyét, hovatartozását, technikai paramétereit. Ezen információk szükségesek a hadművelet (harc) megtervezéséhez, megszervezéséhez, ezáltal biztosítható a hatékony ellentevékenység és a saját csapat megbízható elektronikai védelme.

A felderítés során beazonosítják mindazon elektromágneses kisugárzást, amely hatást gyakorolhat a saját kommunikációs rendszerekre, a rádiólokációs, infravörös és más célfelderítő eszközökre, berendezésekre, valamint a fegyvervezérlő rendszerek hatékony működésére.


2.3. Elektronikai ellentevékenység


Elektronikai ellentevékenység feladata: a rendszeresített és megerősítésül kapott aktív és passzív zavaró eszközökkel megnehezíteni vagy megakadályozni az ellenség felderítő és fegyverirányító eszközeinek hatékony működését, az elektromágneses spektrum hatékony felhasználását.

Az elektronikai ellentevékenységek hatással vannak a különböző típusú elektronikai zaj- és megtévesztő zavarokra, a passzív zavarókra, infracsapdákra. A berendezéseket, eszközöket a repülő eszközök önvédelmi célból hordozhatják, vagy speciálisan ilyen feladatra lettek kijelölve.


2.4. Elektronikai védelem


Az elektronikai védelem mindazon szervezési és technikai rendszabályok összessége, amelyek célja korlátozni vagy akadályozni az ellenséget abban, hogy elektronikai felderítő eszközeivel adatokat szerezhessen csapatainkról, csökkenteni vagy kizárni zavaró eszközeinek hatékonyságát, biztosítani a saját elektronikai eszközök megbízható működését.

Az elektronikai védelem magába foglalja az ellenség elektronikai felderítésével, szándékos zavarásával, irányított fegyvereivel szemben foganatosított technikai és szervezési rendszabályokat. Ezek a rendszabályok biztosítják az objektumokra és a csapatok tevékenységére utaló áruló jelek, valamint a saját kölcsönös zavarok és más káros sugárzások megszüntetését.




3. Légi szállítási műveletek


Napjainkban a lokális és esetlegesen kiterjedtebb területen vívott háborúkban erőteljesen felértékelődött a légi szállítás szerepe és jelentősége. Mivel a fegyveres konfliktusok ma már általában kiléptek a közvetlenül szomszédos országok háborúinak kereteiből, egy konkrétan háborút folytató fél és a hadszíntér közötti távolság esetenként több ezer kilométert is kitehet. Ez a szövetségi keretekben folytatott hadműveletek korában minden konfliktusnál jellemző. A végrehajtandó feladat két aspektusból is meghatározó jellegű. Egyrészt a fegyveres tevékenység előkészítésének időszakában, a készletek felhalmozása és a csapatok hadszíntérre történő szállításának végrehajtásakor. Légi szállítással érdemes és szükséges a felvonulást biztosító erők célterületre való eljuttatását biztosítani. Itt elsősorban a légvédelmet és a peremvonalat oltalmazó csapatok jöhetnek számításba. Másrészt kiemelt szerepe van a légi szállításnak a hadműveletek végrehajtásának időszakában, amikor az időtényező a legfontosabb az operativitás, rugalmasság és reagálás szempontjából. Ennek természetesen meghatározója a hadműveleti terület földrajzi helye, kiterjedése és katonaföldrajzi jellemzője.

A LÉGI SZÁLLÍTÁS FOGALMA: a legnagyobb manőverezőképességgel rendelkező szállítási ágazat, amely valamennyi haderőnem támogatását szolgálja. A légi szállító erők képesek rövid idő alatt személyi állományt és anyagi eszközöket szállítani nagy távolságra, akár megközelíthetetlen terepre is.

A légi szállítás választásánál mindenkor meg kell vizsgálni a szükségesség és a gazdaságosság összefüggését, s optimalizálási folyamat végén kell dönteni a szükséges és a lehetséges végrehajtásról. A kiindulást az elérni kívánt cél és a légi szállítást végrehajtó erők teljesítőképessége, s alapvető feladata kell, hogy adják.

A LÉGI SZÁLLÍTÁSI MŰVELETEK CÉLJA: a katonai célok sikeres teljesítése érdekében a csapatok légi mozgékonyságának biztosítása, a személyi állomány, haditechnikai eszközök, anyagi javak és az utánpótlás légi úton történő mozgatása a hadszíntéren belül vagy a hadszínterek között. Légi szállítás végrehajtható szárazföldi, légi és tengeri műveletek támogatása érdekében.

A LÉGI SZÁLLÍTÓ ERŐK FELADATA: békében és háborúban hozzájárulni a haderő alkalmazási készenlétének, mozgékonyságának és tűzerejének megtartásához vagy növeléséhez.

A légi szállítást különböző szinteken, különböző jelentőségű, prioritású és meghatározottságú célok elérése érdekében hajtják végre. Ez jelentkezik a konkrét műveleteket végző magasabbegységek, egységek, alegységek differenciáltságában is. Különbséget lehet és kell tenni az alábbi kategóriákban.


3.1. A légi szállítás kategóriái


HADÁSZATI LÉGI SZÁLLÍTÁS (STRATÉGIAI LÉGI HÍD). Hadszínterek, hadműveleti területek közötti légi híd, a személyi állomány és anyagi-technikai eszközök szállításának megvalósítása. A végrehajtás eszközei nagy hatótávolságú, nagy teherbírású szállító repülőgépek (C-5, C-141, AN-24 stb.).

HARCÁSZATI LÉGI SZÁLLÍTÁS (HARCÁSZATI LÉGI HÍD). Hadműveleti területeken belüli légi híd, a személyi állomány és anyagi-technikai eszközök szállításának megvalósítása. Harcászati, hadműveleti szintű csapat átcsoportosításokat foglal magába. A végrehajtás eszközei a merev és forgószárnyas repülőeszközök.

Légi híd: lehetővé teszi az elszigetelt erők és eszközök légi szállítással történő támogatását. Mindez kedvező légihelyzetet igényel, jelentős erőket köt le, és általában rövid ideig tartható fenn.

A tervezés és a harc időszakában egyaránt figyelembe kell venni a feladat végrehajtására kijelölt erők konkrét alkalmasságát, melyeket „A légi szállítás jellemzői”-vel lehet a legjobban vizsgálni és értékelni.


3.2. A légi szállítás jellemzői:


- A sebesség és rakomány. A légi úton történő szállítás gyorsabb és rugalmasabb bármely más típusú szállításnál, azonban a kapacitása kisebb, így csak kiegészítő szerepe van. A nagy sebesség miatt csökken az időveszteség, gyors és időbeni lehet az utánpótlás.

- A mindenütt való jelenlét képessége. A tevékenységet nehéz akadályozni, ezért elszigetelt csoportok, bázisok ellátására különösen alkalmas.

- A sebezhetőség. A végrehajtó repülőeszközök fegyverzete minimális, a hatékonyság növelése érdekében számukra kedvező légi helyzetet kell kialakítani. A felderítés és megsemmisítés valószínűsége éjjel, rossz látási viszonyok közötti, alacsony magasságon történő repüléssel csökkenthető.


3.3. A légi szállítás eszközei:


- szállító repülőgépek és helikopterek,

- a szállító kötelékek irányítását, támogatását és kiszolgálását végző földi létesítmények és berendezések.

A helikopterek viszonylag könnyű terheket képesek kis távolságra szállítani, és rendelkeznek azzal a rájuk jellemző rugalmassággal, hogy csaknem minden helyzetből képesek tevékenykedni, függetlenek a fel- és leszálló pályáktól. A szállító helikopterek függésből ott is képesek terheket kirakni, ahol a terep állapota a leszállást nem teszi lehetővé.

A szállító repülőgépek előnyei a földi szállító eszközökkel szemben a nagy sebesség, hatótávolság és nagy hasznos teher szállítása rövid idő alatt. Ezen eszközök alkalmazásához általában szükség van fel- és leszálló pályára. A forgószárnyas repülőgépek képessége, hogy előkészítetlen felszínű helyekről is képesek tevékenykedni.

Ezen eszközök kombinációja biztosítéka a megfelelő és rugalmas mozgékonyságnak.

A légi szállítási művelet lehet:

- nagy távolságú;

- közepes távolságú és

- kis távolságú.

A nagy távolságú szállításokat a saját harctevékenységi körzet mélységéből az összeköttetési zónába vagy a hadszínterek között hajtják végre. Különösen az államhatáron kívül eső logisztikai bázisok és kiképző központok használatakor szükséges a saját erők gyors, légi úton történő előrevonása. Háborúban és válság kezelésekor szükség lehet a polgári légi közlekedési társaságok repülőgépeinek pótlólagos bevonására is.

A közepes távolságú szállításokat egy hadszíntéren belül hajtják végre, és a haderőnemek, illetve a szövetséges erők támogatását szolgálják. A szállítások súlypontját az ellátási javak, csapatok és sebesültek szállítása képezi. Különleges helyzetekben szükség lehet az anyagok és a személyi állomány előretolt harcterületre történő szállítására.

A kis távolságú szállítások mindenek előtt a katonák és az ellátási javak szállítását szolgálják az első harczóna területén a harctevékenységi zóna és az utánpótlási övezet között.


3.4. Légi szállítási szerepkörök


- Rendszeres (menetrendszerinti) járatok. A nagy távolságú légi szállítások tartoznak ide, amelyeket előre tervezetten, menetrendszerűen hajtják végre. Elsődlegesen érdekeltségi területen kívül, hosszabb ideig zajló tevékenységek alkalmával hajtják végre (békefenntartás). Bevonhatnak polgári repülőeszközöket is.

- Légi mozgékony műveletek. A harcoló alakulatok és logisztikai támogatásuk légi szállítása egy adott tevékenységi területre, célkörzetbe a harc azonnali felvétele céljából. Végrehajtható mind repülőgépekkel, mind helikopterekkel. A légi mozgékony műveletek körébe az alábbi műveletek tartoznak:

> Légideszant (ejtőernyős roham). A személyi állomány és az anyagi- technikai eszközök légi úton történő szállítását és ejtőernyővel való földet érését foglalja magába. Általában az ellenséges vonalak mögötti területre és az arcvonal szárnyai ellen irányulnak.

> Helikopteres roham (helikopteres szállítással végrehajtott támadó művelet). Felfegyverzett és szállító helikopterek alkalmazása a szárazföldi csapatok tevékenységének támogatása céljából.

> Deszant leszállással, függeszkedésből. A személyi állomány és az anyagi- technikai eszközök légi úton történő szállítása és leszállásból való földet érését foglalja magába.

Az ejtőernyős és a földet éréssel vagy lebegésből kirakott erők különleges jellemzői a következők: EJTŐERNYŐS ERŐK. Az ejtőernyős erők felhasználhatók a harcászati meglepés elérésére, az erők és eszközök más módon elérhetetlen alkalmazási területre történő telepítésére. Ezen erők magas fokú harcászati és hadászati mozgékonysággal és gyors reagáló képességgel rendelkeznek. Mind a csapatoktól, mind a gépszemélyzettől magas szintű szakértelmet, (jártasságot) igényelnek. Az időjárási korlátozások az alkalmazott speciális felszerelés szerint változnak.

FÖLDET ÉRÉSSEL VAGY LEBEGÉSBŐL KIRAKOTT ERŐK. Ezek a műveletek lehetővé tehetik a kidobáshoz nem előkészített felszerelések koncentrált alkalmazását. Nem igénylik a csapatok olyan magas szintű kiképzettségét sem, mint amilyen az ejtőernyős csapatoké. A helikopterek felhasználása lehetővé teszi a csapatok és a felszerelés pontos célba juttatását kis méretű leszállóhelyekre is.

- Különleges légi hadműveletek. A nem hagyományos hadviselést folytató erők légi támogatása, amelynek célja a ki- és visszaszállítás, valamint a logisztikai támogatás megvalósítása. Speciális felszereltséggel rendelkező repülőeszközöket igényel a feladat végrehajtása (MC-130E, MH-53E), mivel a tevékenység során az ellenség által ellenőrzött légteret is igénybe kell venni. A feladatok közé kell sorolni a katasztrófa- és szükséghelyzetekben az evakuálási feladatokat, a tábori légiposta és a légi futár feladatokat is.

- Logisztikai támogató műveletek. A személyi állomány, a felszerelés és az utánpótlás hadszíntérre, illetve azon belüli ki- és visszaszállítását, a harcoló erőkhöz való időbeni eljuttatását foglalja magába. A tevékenységhez tartozik az állomány légi úton történő kivonása, a speciális rendeltetésű, valamint a deszant csapatok logisztikai támogatása is. Ebbe a tevékenységi körbe nem tartozik bele a légideszant-művelet.

- Légi sebesültszállítási műveletek. A harc során megsebesült személyi állomány légi úton történő evakuálása, segélyhelyre, kórházba történő szállítása. Ezen tevékenység végrehajtására alapvetően valamennyi szállító repülő és helikopter típus alkalmas.


3.5. A légi szállító műveletek tervezése


A légi szállítási műveletek tervezésekor a legfontosabb követelmény a kedvező légi helyzet megteremtése és birtoklása. A különböző típusú szállító repülőeszközök feladatai sikeres végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges, hogy tevékenységük körzete mentes legyen az ellenséges légierő vadászrepülőgépeitől, és kívül essen a légvédelmi rendszer tűzrendszerén.

A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre álló légi szállító erőforrások ritkán elegendőek ahhoz, hogy egyidejűleg kielégítsék a repülő, szárazföldi és haditengerészeti erők valamennyi igényét. Ezért a legmagasabb szinten közös/egyesített vezetőszervet kell létrehozni, ami vizsgálja a légi szállítás és a rendelkezésre álló szállító eszközök iránti igényeket, megállapítja a prioritásokat, és dönt az erőforrások elosztásáról. Ennek megfelelően kell azután feladatot szabni. Gondot kell fordítani arra, hogy a légi szállítást ne pazarolják olyan feladatok végrehajtására, amelyek hatékonyabban hajthatók végre más eszközök felhasználásával.

A NATO nemzetek többsége megtartja a hadműveleti parancsnoklás jogát a saját légi szállító erőforrásai felett. Igények alapján a hadműveleti vezetés jogköre átadható a NATO parancsnokok részére.

A légi szállítási műveletek lehetnek előre tervezettek (rendszeres), vagy azonnaliak (igényelt). A terv alapján végrehajtott légi szállítás folyamatos és kiszámítható igénylést feltételez, így a szállítás gyorsan, gazdaságosan végrehajtható. Igénylésre történhet a szállítás, ha a repülőeszközök felhasználása olyan bevetésekhez szükségesek, amelyek nem rendszeresen ismétlődnek, illetve azonnali műveletek megkezdésének igénye merül fel. Ez az eljárás érvényesül elsődlegesen a harctevékenységek végrehajtása közben. Az igénylés alapján végrehajtott légi szállítás, különösen az azonnali bevetések, gyors tervezést, rugalmas végrehajtást és támogató szervezeteket igényel.

A légi szállító műveletekhez szükség van az előírásoknak megfelelő repülőterekre, fel- és leszálló pályákra, közbenső leszállóhelyekre (elegendő hosszúságú és szilárdságú futópályákkal), kielégítő üzemanyag-ellátásra, a megfelelő kiszolgáló-berendezésekre mind az útvonalon, mind a célállomáson, és a megfelelő navigációs segédeszközökre. A repülőgépek hatótávolságának növekedése (a légi utántöltő képesség fejlődésének is köszönhetően) fokozott mértékben tette lehetővé az alternatív útvonalak felhasználását.

A légi szállítási műveletek tervezésekor elemezni kell a részt vevő erőket és eszközöket, az igényelt (szükséges) teherszállító képességet, hadműveleti területet (domborzati viszonyait), ki kell jelölni a leszállóhelyeket, az ejtőernyős-dobásra alkalmas területeket. A tervezés és szervezés alkalmával meg kell határozni a megfelelő támogatást (légi utántöltés, védőkíséret stb.). A tevékenységi körzetek és repülőterek helyének kiválasztásakor a következő szempontokat kell figyelembe venni:

- A műveletek sürgőssége;

- A repülőgépek képességei;

- Az ellenséges fenyegetés;

- A saját erők képessége a biztonság szavatolására;

- A terep jellegzetességei;

- A meteorológiai viszonyok;

- Az olyan ellátó pontok, mint a tengeri és/vagy légikikötőknek a közelsége és a velük való kapcsolat területei;

- Az utasok és a rakomány gyors kezeléséhez és a repülőgépek karbantartásához és kiszolgálásához szükséges megfelelő felszerelések biztosításának a képessége;

- A várható fel- és leszállások száma.








4. Légi utántöltő műveletek


MEGHATÁROZÁS. A légi utántöltő műveletek lehetővé teszik repülés közben az üzemanyag átadását egyik repülőgépről a másikra.


4.1 Alkalmazása.


A légi utántöltés segítheti a harci légi és harctámogató légi hadműveleteket azzal, hogy megnöveli a repülési távolságot, a szállítható hasznos terhet és a repülőgépek rugalmasságát. Alkalmazható mind a három típusú légi hadjárat, valamint minden harctámogató légi hadművelet támogatására.

Felhasználható jóformán valamennyi repülőgéptípus csaknem minden légierő-szerepkörben nyújtott képességeinek növelésére, fokozására. Például lehetővé teszi, hogy:

a) A rövid hatótávolságú vadászbombázók stratégiai hatótávolságon legyenek alkalmazhatók, és így részt vehessenek a stratégiai légi támadó műveletekben.

b) A repülőgépek harci és harctámogató feladattípusok teljesítésére vonatkozó képességének időtartama és hatótávolsága megnövekedjen.

c) A repülőgépeket a levegőben tartsák a csapás alóli kivonás vagy (légi készültségi helyzetből) késleltetett bevetésük céljából.

d) A harci repülőgépeket levegőben tartsák, így növelve lehetőségeiket az azonnali sürgősségű feladatok végrehajtására.

e) A rövid hatótávolságú harci repülőgépek a nagy méretű harci vagy harctámogató repülőgépeket nagy távolságokon keresztül kísérjék.

f) A nagyobb mélységekbe kijussanak és a célokhoz vezető útvonalakat variálhassák a távolságot és a feladat végrehajtásának időtartamát csak a hajózószemélyzet fáradtsága, a fegyverzet lehetőségei és a műszaki korlátozások határolják be.

g) A repülőgépek kisebb felszálló súllyal (kevés üzemanyaggal) szálljanak fel, ami lehetővé teszi rövid felszállópályákról (és széttelepített helyzetből) nagyobb fegyverterheléssel történő bevetésüket.


4.2 Szerepkörök.


A légi utántöltő hadműveletek két szerepkörre oszthatók:

a) VONTATÁSOS (TOWLINE). Vontatásos szerepkörben az utántöltő repülőgépek egy előre meghatározott körzetben atlétikai-pálya formájának megfelelően járőröznek. A repülőgépek, amelyek légi utántöltést igényelnek, átrepülnek az útvonalon az üzemanyag felvétele céljából.

b) ÚTVONALKÖVETŐ. Az útvonalkövető szerepkör kétféleképpen hajtható végre, az átrepülőket kísérve vagy az útvonalon találkozóhelyen. Az átrepülők kísérésekor az utántöltő repülőgépek együtt repülnek a tankolást igénylő repülőgépekkel az útvonalon és biztosítják a szükséges üzemanyag átadását. Az útvonalon való találkozóhely módszeréhez szükség van egy előre meghatározott helyen az utántöltő és az üzemanyagot felvevő repülőgép találkozójára a légi utántöltés végrehajtásához.

Miközben a légi utántöltés az erők számára a rugalmasság és a képességek jelentős megnövelését kínálja fel, mindazonáltal fontos korlátai is vannak. A repülés közbeni utántöltésnek behatárolt az ideje, melynek folyamán mind az utántöltő mind a fogadó repülőgépeknek korlátozottak a manőverezési lehetőségei. Továbbá ? bármilyen sürgős is ? behatárolt a repülőgépek száma, amit egy utántöltő képes feltölteni. Egy több repülőgépből álló kötelék utántöltése hosszú időt vehet igénybe, nagy kiterjedésű légteret igényel, és az átadó utántöltők és a fogadók sebezhetőek egy ellenséges támadáskor. Következésképpen a légi utántöltő (had)műveletek végrehajtását különösen a nagyobb méretűekét amikor lehetőség van rá, az ellenséges légtéren kívülre kell tervezni.

Az utántöltő repülőgépek túlélőképessége a földön egy másik igen fontos tervezési tényező a háborúban. A nagyméretű utántöltő repülőgépek ugyanis a földön igen sebezhetők. Gyakorlatilag megerősített repülőgép-fedezékekkel nem lehet védeni őket, és még az átjárható (két oldalról nyitott fedezékek megépítése is komoly problémákat vethet fel. Ezért az utántöltő repülőgépek széttelepítése a fő bázisról (bázison kívüli széttelepítés) rendszerint a legjobb választható megoldás a túléléshez. Bár ez bonyolulttá teszi a tervezést, különösen a több utántöltő repülőgépes tevékenységekét. Ezt bármely esetben korlátozni fogja azon széttelepülési repülőterek felhasználhatósága, melyek megfelelő összeköttetésekkel és bőséges üzemanyag-ellátással rendelkeznek, ami igen fontos a huzamosabb ideig tartó utántöltő hadműveletekhez.

A légi utántöltő hadműveletek egy sor működési (tevékenységi), valamint hadműveleti kényszer(ítő körülmény)nek vannak kitéve. Az utántöltés meghiúsulása esetén, az átirányítást csak akkor lehet megoldani, ha a vételező repülőgépek útvonala a megfelelő kitérő repülőterek láncolatán belül vezet. Ez viszont komoly problémákat vethet fel, különösen télen az óceánok átrepülésekor, ahol az ilyen repülőterek hiánya, és a gyakorta rossz időjárás sokszor jelentős késedelmet eredményezhet.

Hasonlóképpen a felszerelések meghibásodásával is számolni kell, és így az utántöltő és vételező repülőgépekből (a szükségesnél) többet kell betervezni bármilyen légi utántöltési tervbe. A légi utántöltés nagyon hasonlít egy láncra; bármelyik láncszem meghibásodása a lánc elszakadását eredményezheti, és ez az egész hadművelet meghiúsulásához vezethet.




5. Kutató- és mentőműveletek


MEGHATÁROZÁS. A légi kutató- és mentőműveletek magukba foglalják a repülőgépek (rendszerint helikopterek) felhasználását a végveszélyben lévő személyi állomány helyzetének meghatározására és mentésére, főként azon gépszemélyzetek megsegítésére, akik elhagyták repülőgépüket.


5.1 Alkalmazása.


A kutató- és mentő műveletek a légi hadjáratokhoz a következő módokon járulhatnak hozzá:

a) Lehetővé teszik azon gépszemélyzetek számára, akik túlélték a repülőgép elhagyását, hogy folytassák a harcot.

b) Megfosztják az ellenséget egy potenciális információs forrástól

c) Javítják a saját gépszemélyzeteken belül a közszellemet.


5.2 Tervezési szempontok.


A kutató- és mentőhelikopterek és a nagy hatótávolságú mentőrepülőgépek rendszerint fegyvertelenek, és így egy ellenséges támadás esetén sebezhetőek. Ez különösen fontos akkor, amikor az ellenség területéről vagy az ellenséges partok közeléből kell a lelőtt gép személyzetét kimenteni. Az ilyen körülmények egy úgynevezett harci kutató és mentő művelet végrehajtását indokolhatják, melybe harci erőket - harci helikoptereket és vadászbombázó-repülőgépeket - is bevonhatnak, hogy biztosítsák a szükséges tűztámogatást a mentést végző repülőgépeknek. Az ilyen műveletek költségesek lehetnek, mivel az ellenség ismerheti azt a körzetet amelyben a repülőgép leesett, és repülő-, valamint felszíni erőket telepít az adott körzetbe. Ezért a harci kutató- és mentőműveletet csak akkor kell végrehajtani, ha a siker valószínűsége nagy, vagy ha kivételes hadműveleti oka van a leesett gépszemélyzet kimentésének.


5.3 A Magyar Köztársaság Kutató - mentő szolgálata (SAR, Search and Rescue)


MEGHATÁROZÁSA:

A légiközlekedés és a légtér használata során bekövetkezhető balesetek, katasztrófák sérültjeinek és túlélőinek mentése céljából létrehozott, minden körülmények között bevethető, gyors, szakszerű ellátást biztosító speciális szolgálat.

FELADATA:

A Magyar Köztársaság területén és légterében a bajba jutott, eltűnt légi járművek, a légi járművek személyzete, utasai mentése, felkutatása, illetőleg az ezzel összefüggő tevékenységek megszervezése és végrehajtása.

A szomszédos országok területén és légterében nemzetközi egyezmény vagy felkérés alapján kutató-mentő tevékenység végrehajtása.

Külön utasítás alapján segítségnyújtás természeti, ipari katasztrófák következményeinek felszámolásában, sérültek ill. más módon meg nem közelíthető területekről emberek és fontos anyagi javak mentése.


a) Szervezete:

MENTÉS ÖSSZEHANGOLÓ KÖZPONT (MÖK): a kutatás-mentés irányítására létrehozott legmagasabb szintű szervezet. MENTÉSI ALKÖZPONT: MÖK-nek alárendelt, meghatározott kutató-mentő körzetben a tevékenység ellátására létrehozott szervezet.

MENTŐEGYSÉG: a repülőtereken és a mentési alközpontok felelőségi területén lévő kijelölt szervezetek állományából a mentési feladatok ellátására létrehozott, megfelelő berendezésekkel ellátott és kiképzett, gyakorlott személyekből álló egység.

KUTATÓ-MENTŐ KÖRZET az a meghatározott kiterjedésű terület, amelyen belül a kutató-mentő szolgálat (Mentési alközpont) a feladatát végrehajtja.

Jelenleg három alközpont lett kijelölve:

- Szentkirályszabadja (LHSA), felelősségi területe a Duna középvonalától nyugatra eső országrész,

- Szolnok (LHSN), a Duna középvonalától keletre eső országrész, valamint

- Budapest Ferihegy (LHBP), a nemzetközi repülőtér területe, valamint közvetlen környéke.


b) A mentési alközpontok felépítése:

A mentési alközpontok szervezete alapvetően két fő részre bomlik:

- Légi Kutató-mentőegység(-ek)

- Földi Kutató-mentőegység(-ek).

A légi kutató-mentőegységeket jelenleg a Magyar Honvédség biztosítja a MÖK számára, a földi szolgálatokat a Belügyminisztériumhoz tartozó Tűzoltóság, Rendőrség, Határőrség és a Polgári Védelem állományából, a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó Országos Mentőszolgálat állományából kijelölt egységek alkotják.

Az alközpontok felelősségi területén a kijelölt szolgálatok folyamatos készenlétben vannak. A légi kutató-mentőszolgálat a MH Légierő VKF által jóváhagyott, nemzetközi szabályokon alapuló előírások szerint működik, riasztási rendjét alkalmazása feltételeit, illetékességét és jogosultságait a honvédelmi miniszter határozza meg.

A nem honvédségi állományú földi kutató-mentőszolgálatok kötelezettségeit és riasztási- alkalmazási rendjét az illetékes miniszter szabályozza.

A légiforgalmi irányító és tájékoztató szolgálatok továbbá kötelesek jelenteni az „INCERFA”, a „DETRESFA” és az „ALERFA” állapotot is a kutatás-mentés időbeni megkezdése érdekében.

Az a szerv, mely a jelentést vette, köteles haladéktalanul értesíteni további intézkedések céljából, a riasztás elrendelésének érdekében az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Ügyeletét (ORFK KÜ). Az ORFK KÜ a továbbiakban értesíti-riasztja a kijelölt szolgálatok felelős döntéshozóit, felállítása után a MÖK-ot.

A hatályos intézkedések alapján a légi kutató-mentőszolgálat alkalmazását a LHK ÜVPK rendelheti el, a folyamat gyorsítása érdekében az elrendelést kezdeményezheti a RATSZ VPK is az ORFK KÜ egyidejű tájékoztatása mellett.


c) A Légi Kutató- Mentőszolgálat készenléti rendje:

A két kijelölt kutató-mentő alközpont katonai repülőterén LHSA és LHSN a légi kutató-mentőszolgálat H-24 szolgálatot teljesít nappali - éjszakai váltásos rendben és heti beosztás alapján.

A repülőtereken 1-1 db.MI-8T típusú helikopter áll készenlétben és 1-1 MI-8T pedig tartalékot ad. A helikoptereket teljes üzemanyag feltöltéssel és a raktérbe málházott, a kutatás-mentés végrehajtásához előírt szükséges valamennyi eszközzel és anyaggal együtt alkalmazzák.

A kutató-mentő helikopter személyzete minimum 6 fő, a helikopter teljes hajózó személyzete és 3-5 fő kutató-mentő katona, közülük 1 fő orvos vagy felcser.

A helikopter a riasztás után optimális esetben 10 percen belül képes felszállni és megkezdeni a feladat végrehajtását.


d) A Légi Kutató- Mentőszolgálat irányítási / tájékoztatási rendje:

A riasztott helikoptert a repülőtéri repülésvezető irányítja a körzethatárig, majd átadja az illetékes tájékoztató szolgálatnak, a nyugati országrészben 125.5 MHz, a keleti országrészben 133.0 MHz. irányítói frekvenciára.

A feladat végrehajtása érdekében az összes rendelkezésre információval el kell látni a személyzetet, e célra a rendelkezésre álló rádiófrekvenciák nyílt üzemmódban is használhatóak. A kutatás - mentést végrehajtó légi járművek a légiforgalmi irányító és tájékoztató szolgálat, valamint a légtérfoglalás szempontjából abszolút elsőbbséget élveznek a légi forgalomban részt vevő és/vagy tervezett légi járművekkel szemben. A körzetben tartózkodó légi járművek és az illetékes légiforgalmi irányító és tájékoztató szolgálatok személyzete köteles minden elvárt / lehetséges segítséget megadni számukra.

A kutató-mentő helikopterek a személyzet döntése alapján szállhatnak le a baleset helyszínén, amennyiben a leszállás nem lehetséges akár a terepviszonyok akár más ok miatt, a kutató-mentő katonák ejtőernyővel kiugorva közelítik meg a helyszínt.

A sérültek fedélzetre emelését ez esetben csörlővel végzik. Vízfelületről való mentés esetén szintén ezt a módszert alkalmazzák.



1. táblázat. Helikopter leszállás időjárási határértékei




2. táblázat. Ejtőernyős ugratás feltételei (minimális magasság 400m AGL)


e) A légi kutató-mentő szolgálatok légtér felhasználása:

A kutatás - mentési feladatot végrehajtó légi járművek előzetes és/vagy párhuzamos koordináció mellett minden a légi forgalom elől elzárt, illetve korlátozott légtérbe berepülhetnek és ott tevékenységet folytathatnak.

A légi kutató-mentő feladatok végrehajtása során a helikopterek/ repülőgépek a terület átvizsgálása, a bajbajutott légi jármű és személyzete felkutatása céljából négy jól megkülönböztethető módszert alkalmazhatnak, függően a terepviszonyoktól és a baleset helyéről szóló információ pontosságától:

„TÁGULÓ NÉGYSZÖG” eljárás a nem pontos helymeghatározással induló kutatások alkalmával használatos, lényege, hogy a légi jármű a feltételezett baleseti hely fölé repül és a környéket a kezdőponttól indulva folyamatosan nagyobb és nagyobb területeket bejárva törekszik megtalálni a bajbajutottakat. A légtér felhasználása ill. rezervációja az eljárás során folyamatosan bővül, tehát az irányító/ tájékoztató szolgálatok számára különleges eljárások bevezetését teszi szükségessé.

„SZŰKÜLŐ NÉGYSZÖG” az előbbi eljárással megegyező tevékenység, csak az iránya ellenkező. Abban az esetben használják, ha a baleset helyszíne nem pontosan ismert, de a területe behatárolható körzetbe esik. A légtérfoglaltság mértéke ezen eljárás során fokozatosan csökken, tehát az irányító / tájékoztató szolgálatok részére kisebb terhelést jelent.

A felsorolt két eljárás a csak tisztán vizuális eszközökkel végrehajtott kutatás során használatos. A tevékenység során a repülés magassága folyamatosan változik, hiszen a látási és terepviszonyok folyamatosan változhatnak, ezért a fedélzeten lévők lehetőségei korlátozottak.

„TÁGULÓ SPIRÁL” a bajbajutottak felkutatása során használható, ha a föld/vízfelszínről a balesetet szenvedett légi jármű / személyzete rádió ill. más helyzet meghatározó jelzést képes adni, de a jelek intenzitása vagy gyakorisága nem teszi lehetővé a pontos rárepülést.

„SZŰKÜLŐ SPIRÁL” az előbbihez hasonló esetek során használatos, ha a fogott jel forrása valamely zavaró tényező hatása miatt bizonytalan, pl.: meteorológiai viszonyok, folyamatosan csökkenő intenzitású adás stb. A „spirál” eljárások kimondottan műszeres kutatáskor alkalmazhatók, a magasság váltások természetszerűleg itt is jelen vannak.

A kutatás során természetszerűleg az eljárások vegyesen is alkalmazhatók a helyzet függvényében. A kutató-mentő légi jármű technikai felszereltségétől függően egyszerűbb, kisebb légtérfelhasználással járó eljárások is ismertek.


f) Katonai légi járművek kutatás- mentése:

Amennyiben katonai légi jármű szenved balesetet, a kutató-mentő feladatokat a Légierő Vezérkar saját erőivel és eszközeivel végzi, az ORFK KÜ egyidejű értesítésével.

Ebben az esetben a rendvédelmi szervek feladata a helyszínbiztosítás, valamint a baleset jellegétől, helyszínétől függően a lakosság biztonságáról való gondoskodás a közvetlen veszély megszűntéig. A bevonandó szolgálatok számáról a MÖK vezetője dönt.

Külföldi katonai légi jármű balesete esetén az eljárás megegyezik a fent leírtakkal, de figyelembe kell venni a hatályos nemzetközi szerződéseket, különös tekintettel a titokvédelemre vonatkozóan.

A külföldön szolgálatot teljesítő magyar alakulatok kutató-mentő biztosítását nemzetközi egyezmények és a MH PK külön utasítása szabályozza.

Az ENSZ megbízása alapján a Magyar Köztársaság területén állomásozó, ill. légterét használó SFOR erőkre vonatkozóan szintén a MH PK által kiadott külön utasítás az irányadó. Ezen utasítások szellemükben megegyeznek a kutató-mentőszolgálatok alkalmazási elgondolásaival, de speciális előírásokat is tartalmaznak a nemzetközi egyezményeknek megfelelően.



7. ábra: a kutató- mentő szolgálat tájékoztatási rendje



HM: Honvédelmi Minisztérium

BM: Belügyminisztérium

ENM: Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium

MH NLVK: Magyar Honvédség Nemzeti Légierő Vezetési Központ

MH RATSZ: Magyar Honvédség Repülési Adatfeldolgozó és Tájékoztató Szolgálat

LKMSZ: Légi Kutató- Mentő Szolgálat

ORFK: Országos Rendőr- Főkapitányság

HÖR OP: Határőrség Országos Parancsnoksága

TOP: Tűzoltóság Országos Parancsnoksága

PVOP: Polgári Védelem Országos Parancsnoksága

MÖK: Mentés Összehangoló Központ

MAL: Mentési Alközpont

OMSZ: Országos Mentőszolgálat



Tornado-2 harci repülő






FELHASZNÁLT IRODALOM


1. AP 3000, Légierő doktrína, Honvéd Vezérkar Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport 1997. NYtsz.:585/2299. Az anyagból kb. 9 oldal közel szöveghűen van átvéve.

2. ATP 33(B) NATO harcászati repülő doktrína, Honvéd Vezérkar Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoport 1996. NYtsz.:585/.

3. ATP 33(C) NATO harcászati repülő doktrína (fordítás) Budapest 1999 ZMNE Légvédelmi tanszék

4. Lükő Dénes A légierő rendeltetése és feladatrendszere, Új Honvédségi Szemle 1999/4. 38-49. oldal.

5. Ruttai László-Tóth Sándor A repülő- és légvédelmi csapatok működési folyamatai, alrendszerei, és azok céljai, Új Honvédségi Szemle 1998/12. 29-37. oldal.

6. Segédlet a repülésirányító és tájékoztató szolgálat tisztjei részére Budapest 1999 ZMNE Légvédelmi tanszék(szerzők: Nyári Zsolt mk. őrnagy, Zsíros István százados) az anyagból kb 4 oldal közel szöveghűen van átvéve.




A_LÉGIERŐ_HARCTEVÉKENYSÉGÉNEK_ELŐKÉSZÍTÉSE CÍMLAP A_MH_LÉGIERŐ_ÖSSZHADERŐNEMI_ÉS_MULTINACIONÁLIS_ALKALMAZÁSÁNAK_ALAPJAI