VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY


VERESNÉ H. JÚLIA

A SEVESO II. IRÁNYELVEK
LAKOSSÁGFELKÉSZÍTÉSI VONATKOZÁSAI




„A civilizációs veszélyek, mint a palackba zárt szellem, csak arra várnak, hogy valamelyik »civilizált« embertársunk kihúzza a dugót…”

J. J. Eöry



Az elmúlt évtizedek robbanásszerű technikai-civilizációs fejlődése, a felgyorsult ipari, gazdasági, urbanizációs robbanás olyan negatív tendenciákat, új kihívásokat is magával hozott, amelyekkel szemben a közösségek meglehetősen védtelenek. Ilyen új kihívás a vegyi anyagok gyártása, tárolása, szállítása vagy felhasználása során bekövetkező rendkívüli helyzetek, amelyek helyi, területi, országos, de gyakran nemzetközi méretű vegyi katasztrófák kialakulásához vezettek, vezethetnek napjainkban is.

A civilizációs veszélyek számának növekedésével az erre hivatott szervek, szervezetek, de maguk az érintett államok is igyekeznek megtenni mindent a katasztrófák elkerülése érdekében. Az Európai Unió és az egyes országok is hozzákezdtek azon óvintézkedések megtételéhez, amelyekkel a súlyos vegyi balesetek elkerülhetők, illetve káros hatásuk, pusztító erejük csökkenthető. Az Európai Unió 1982-ben Seveso I. néven irányelvet adott ki a súlyos ipari balesetek megelőzésére, hatásai csökkentésére. Ezt követően 1996-ban az első irányelvet egy újabb, komplexebb irányelv követte Seveso II. néven. „Az 1996-ban elfogadott Seveso II. irányelvben meghatározott alapelvek az Európai Unió országaiban az ipari és környezeti biztonság egyik alapdokumentumává váltak.”[1]

Hazánk geopolitikai, ipari struktúrájának helyzeténél fogva nagy rugalmassággal igyekszik a Seveso II. irányelvet a hazai gyakorlatba illeszteni. Tette ezt annál is inkább, mert állampolgárai is ezt várták el tőle, hiszen Magyarországon a veszélyes anyagokkal történt balesetek a helyszíneket tekintve nagyon sajátosan oszlanak el. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar lakosság szinte minden olyan helyszínen, ahol vegyi baleset előfordulhat, nagy számban van jelen, hiszen ezek sűrűn lakott területek.[2]

Hazánk a Seveso II. irányelv kapcsán először a törvényi, jogszabályi hátteret alakította ki, majd a gyakorlati megvalósításhoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket teremtette meg, ezt követi a gyakorlati megvalósítás. A Seveso II. irányelvek végrehajtási folyamata tehát most írja a saját „történelmét”. Számunkra a biztonságosabb jövőt jelentő „történelemkönyv” sajátos fejezetét képezi a lakosság felkészítése az ipari balesetekre az irányelvek tükrében. Ebben a cikkben megkísérlem összefoglalni mindazokat az előírásokat, amelyeket a törvények és jogszabályok a Seveso II. vonatkozásában a polgármesterekre rónak. Igyekszem bemutatni a Seveso II. egy lehetséges lakosságfelkészítési változatát, amellyel segítséget kívánok nyújtani a polgármesterek számára azon feladatuk végrehajtásához, amelyet az irányelv kapcsán a lakosság tájékoztatása és felkészítése érdekében tenniük kell. A módszertani útmutatóként is használható tanulmány komplexebb, mint azt az irányelv megköveteli, hiszen nemcsak a lakosságtájékoztatási aspektusokra tér ki, hanem a preventív felkészítés más területeire, módszereire is kiterjed. Terjedelménél fogva nem vállalkozik a cikk arra, hogy minden lehetséges és hatásos módszert feltérképezzen, amelyeket Európában sikerrel alkalmaznak, de néhány, a magyar specialitásoknak és gyakorlatnak megfelelő irányt megjelöl, amelyet néhány településen a gyakorlatban már sikeresen alkalmaztak, és amely sokoldalúsága révén további kutatások alapja lehet. A megoldási javaslatok az átlagos magyar településekre vonatkoznak, nem térnek ki a speciális helyzetben lévő településekre.





A SEVESO II. TÖRVÉNYI, JOGSZABÁLYI HÁTTERE


„Az embernek sosem szabad vakon és körültekintés nélkül cselekednie, mindig elfogadhatóan meg kell indokolnunk, amit teszünk; körülbelül ez a kötelesség meghatározása.” — mondja Ciceró, és szavai napjainkban különösen érvényesek a katasztrófavédelemi tevékenységre. A katasztrófavédelmi lakosságfelkészítés számtalan aspektusa közül a Seveso II.-vel kapcsolatos feladatok meghatározása előtt mindenképpen meg kell ismernünk a téma törvényi, jogszabályi hátterét, a lakosságfelkészítés kereteit, majd ezek tükrében körvonalaznunk kell a kötelezettségeket, feladatokat. Nézzük a témával kapcsolatos legfontosabb törvények és jogszabályok néhány lényeges pontját.



Az 1999. évi LXXIV. törvény

Az 1999. évi LXXIV. törvényt a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről (a továbbiakban: Kat.) az országgyűlés 1999. június 22-én fogadta el. A Kat. értelmében „A katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés nemzeti ügy. A védekezés egységes irányítása állami feladat.”[3] A felkészülés és a védekezés egységes követelményeit a Kormányzati Koordinációs Bizottság alakítja ki és érvényesíti. A belügyminiszter többek között meghatározza az ágazati katasztrófavédelmi rendszer és szervek tervező, szervező, irányító tevékenységét, működésükhöz szükséges pénzügyi feltételeket. Az országos irányítási szintek mellett a megyei, fővárosi és helyi szinteken a katasztrófavédelemi tevékenység tervezése, szervezése az adott szintű védelmi bizottságok feladata. A Kat. 19. §-a értelmében a polgármesterekre hárul a feladat, hogy az illetékességi területükön a felkészülés és a védekezés feladatait, többek között a védekezésre való felkészítést irányítsák, de ők „gondoskodnak az illetékességi területükön élő vagy tartózkodó személyek részére, a katasztrófaveszélyekről szóló, a magatartási szabályokat is tartalmazó tájékoztatásról”[4] is. A polgármester utasítására a település polgárai kötelesek a veszélyelhárítás feladataiban is részt venni.

Mint látjuk, a fenti paragrafusok komoly feladatot rónak a polgármesterekre. A felelősség, különösen a veszélyeztetett területeken óriási. A polgármesterek, védelmi bizottságok vezetői azonban nincsenek magukra hagyva e feladattal. Ugyanezen törvény rendelkezik arról, hogy a katasztrófavédelmi tevékenységet a Belügyminisztérium katasztrófavédelmi szervezete segíti. Ez a szervezet országos, területi és helyi szervekre tagolódik. Országos szerve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF budapesti székhellyel), területi szervei a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok és a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság, helyi szervei a polgári védelmi kirendeltségek és irodák.

A törvény IV. fejezete

Hazánk fontos feladatnak tartja az európai uniós elvárásoknak való megfelelést. A kiemelt területek közé tartozik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos teendők témaköre is. A Kat. meghatározza a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés rendjét. A Kat. IV. fejezete részletesen szabályozza mindazokat a teendőket, amelyek betartása nélkül a veszélyes létesítmények nem üzemelhetnek.

A Kat. 30. §-a értelmében a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság e folyamatban hatósági jogkört kap, így veszélyes létesítményre építési engedély, használatbavételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság egyetértésével adható ki. Mivel a legtöbb ilyen ügy a polgármesteri hivatalokban az engedélyek beszerzésével kezdődik, fontos, hogy a hivatalok szakemberei tudjanak erről a tényről, ismerjék az eljárási folyamat minden mozzanatát.

A kormány 179/1999. (XII. 10.) kormányrendelete
a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és
a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni
védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról

A fent említett jogszabály nagyon konkrétan meghatározza:

¨   a Kormányzati Koordinációs Bizottság szerveit, általános és részletes feladatait;

¨   a riasztási, működési feladatokat;

¨   a kormány tagjainak és a katasztrófavédelemben érintett állami szervek részletes feladatait;

¨   a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnökének katasztrófavédelmi feladatait;

¨   a polgármester katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatait (lásd 1. sz. táblázat, bővítve a Seveso II.-vel kapcsolatos feladatokkal a következő oldalon);

¨   a katasztrófasújtotta területté nyilvánítás szabályait;

¨   a katasztrófasegély nyújtásának szabályait;

¨   a katasztrófavédelemmel kapcsolatos pénzügyi ellátást.

A kormány 2/2001. (I. 17.) kormányrendelete a veszélyes
anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről

A fenti rendelet részletesen meghatározza mindazokat a tevékenységi köröket, amelyek körvonalait a Kat. fogalmazta meg, és amelyekért a település első embere felel. A következő fontos pontokra tér ki:

¨   a veszélyes tevékenység, valamint a súlyos baleset veszélyének azonosítására, értékelésére;

¨   a biztosítási rendszerre;

¨   a védelmi tervekre, a településrendezési tervezésre;

¨   a lakosságtájékoztatásra és a nyilvánosság biztosítására.

Mi köze mindehhez a polgármestereknek, tehetjük fel jogosan a kérdést. Sok, nagyon sok. Foglaljuk össze a polgármester feladatait a Kat., a kormány 179/ 1999. (XII. 10.) rendelete és a kormány 2/2001. (I. 17.) rendelete alapján!

 

 

 

1. sz. táblázat

A polgármester katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatai

Kiinduló helyzet

A polgármester feladata

A veszélyes üzemek építését, bővítését, megszüntetését, valamint a veszélyes anyagok mennyisége 25%-os növekedésével járó tevékenységet, technológiai folyamatváltást be kell jelenteni. Az engedélyezési eljárásról a polgármester is értesítést kap, majd megkapja a hatóságtól a területén lévő veszélyes tevékenység végzésére megadott hozzájárulás egy példányát is.

A településrendezési tervekben fel kell tüntetni a veszélyes üzemek veszélyességi övezeti határait, en­nek megfelelően szabályozni kell az építési engedélyezési tevékenységet.

Biztonsági elemzés: veszélyes üzemek készítik, amelyekben a veszélyes anyagok mennyisége eléri a jogszabályban meghatározott alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felső küszöbértéket.

 

Biztonsági jelentés: veszélyes üzemek készítik, amelyekben a veszélyes anyagok mennyisége meghaladja a jogszabályban meghatározott felső küszöbértéket.

A polgármesternek biztosítania kell mindenki számára a biztonsági jelentésekbe, illetve azok kivonatába való betekintést.

A veszélyes üzemet üzemeltető köteles belső védelmi tervet készíteni, adatot szolgáltatni a külső védelmi tervekhez.

A polgármester együttműködve a katasztrófavédelem területi, helyi szerveivel köteles gondoskodni a településén működő üzemek belső védelmi tervei, adatai alapján a település külső védelmi terv koncepciójának elkészítéséről.

Erről hirdetményt tesz közzé, észrevételezés céljából 21 napon keresztül biztosítja a hozzáférést.

Végleges külső védelmi tervet készít, amelyet háromévente felülvizsgáltat.

Új üzem nyitása vagy a veszélyeztető hatás növekedése esetén az üzem a biztonsági jelentést megküldi a polgármesternek.

A polgármester a kézhezvételtől számított harmincötödik és negyvenötödik nap között nyilvános meghallgatást tart, az erről szóló jegyzőkönyvet megküldi a hatóságnak.

A biztonsági jelentés kivonata: a lakosság tájékoztatása céljából készíti az adott üzem

Tájékoztató kiadványt készít, amelyben tájékoztatja a lakosságot a veszélyes üzemről, a lehetséges súlyos balesetekről és az ellenük való védekezésről.





A LAKOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSA ÉS FELKÉSZÍTÉSE




Lakosságtájékoztatás

Az OECD[5] Környezetvédelmi Bizottsága irányelveket fogalmazott meg a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos balesetek megelőzésére és elhárítására. Ezekben az irányelvekben „A veszélyhelyzeti felkészülés és elhárítás” fejezetben szó esik arról, hogy „a lakosságot folyamatosan el kell látni információkkal, a megfelelő magatartásról és a biztonsági intézkedésekről, amelyeket veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek esetén be kell tartaniuk”.[6] A fenti ajánlások részletes megfogalmazására a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) kormányrendeletben került sor. A rendelet 7. sz. melléklete meghatározza a külső védelmi tervek tartalmát, melyben többek között a rögzíteni kell a lakosság riasztására, tájékoztatására vonatkozó legfontosabb feladatokat, cselekvési mechanizmusokat is. A 8. sz. melléklet pedig konkrétan megfogalmazza, hogy a polgármesternek a lakosság részére kiadványt kell készítenie, és annak mit kell tartalmaznia. Ennek értelmében a tájékoztató anyagnak tartalmaznia kell:

¨   a veszélyes üzemről szóló információkat, beleértve azt is, mit tesz az üzem vezetője a balesetek elkerüléséért;

¨   a veszélyes tevékenységről szóló információkat, beleértve a lehetséges veszélyes balesetek felsorolását is;

¨   a lehetséges súlyos balesetek elleni védekezésről szóló információkat, beleértve, hogy ki, mikor, hogyan tesz azért, hogy ne következzen be súlyos baleset az üzemben.

A polgármesterek részéről gyakran felmerül a kérdés, milyen legyen a tájékoztató anyag, hiszen itt több bizonytalansági tényező is felmerül bennük: „Mi a határ a szükséges és elégséges, illetve a túlzott tájékoztatás között, mikor sértek üzleti érdekeket, nem romlik-e a településem pozitív megítélése akkor, ha nyilvánvalóvá válik, hogy milyen és mennyi veszélyes üzem működik ott? Romlik-e a megítélésem a választópolgárok körében, ha nem gyakorolok nyomást a területemen lévő üzemekre annak érdekében, hogy csökkentsék a rizikófaktorokat? Milyen mértékben vállaljak fel konfliktust az üzem vezetőjével, hiszen az üzem adózik a településnek, esetleg közfeladatok ellátásában is részt vesz?” Ilyen és hasonló vívódások elkerülhetetlenek, és bár a 8. sz. melléklet pontosan meghatározza, milyen módszerrel, hogyan kell készülnie a tájékoztatónak, a polgármester a települése lakossága megnyugtatása érdekében — együttműködve a veszélyes üzem vezetőjével — az egyszerű szórólap kiadása mellett további feladatokat is kénytelen megtenni, nevezetesen a lakosság komplex, preventív veszélyhelyzeti felkészítését.



A lakosság felkészítése

A lakosságfelkészítés célja a település állampolgárainak megismertetése a potenciális veszélyekkel, a veszélyhelyzetekben követendő helyes magatartási mechanizmusokkal, a veszélyhelyzet-kezelésben segítők körével, működési rendszerükkel. A lakosságfelkészítés komplex folyamat, mert kiterjed a katasztrófavédelemi tevékenység mindhárom időszakára (megelőző időszak, veszélyhelyzet-kezelés időszaka, rehabilitációs időszak), de komplex azért is, mert felkészít a szűkebb és tágabb környezetben, de a globálisan jelentkező veszélyekre egyaránt.

A település lakosságfelkészítési feladatainak végrehajtásáért a polgármester felelős. „A polgármester a polgári védelmi feladatok végrehajtása során szervezi és irányítja a lakosság felkészítését.”[7] A belügyminiszter 13/1998. (III. 6.) BM rendelete intézkedik a polgári védelmi felkészítés követelményeiről. E jogszabály értelmében sokkal komplexebb a felkészítés, mint azt a Seveso II. kapcsán született jogszabályok megkövetelik. Ennek értelmében a lakosság felkészítésnek a következőkre kell kiterjednie:

¨   „az adott településen, területen található ipari, természeti veszélyforrásokra;

¨   az ipari mennyiségben előforduló veszélyes anyagok felsorolására és veszélyességi jellemzőire;

¨   a megelőzés és a katasztrófák elleni védekezés szabályaira;

¨   a riasztási jelzésekre;

¨   a követendő magatartási szabályokra;

¨   az esetleges kitelepítés szabályaira;

¨   a mentésben részt vevő szervek felsorolására, címére, telefonszámára.”[8]

A fent leírtakból érzékelhető tehát, hogy a lakosságfelkészítés komoly feladatot rótt eddig is a polgármesterekre, a Seveso II. kapcsán megjelent kormányrendelet megjelenésével pedig ezen feladatok egy része jelentősen bővült.



A lakosságfelkészítés lehetséges irányai

Ahhoz, hogy a Seveso II.-vel kapcsolatos lakosságfelkészítés lehetséges formáit körvonalazni tudjuk, elemezzük, hogy a mai magyar lakosságfelkészítés gyakorlata alapján mely keretek között végezhető el ez a feladat.

A lakosságfelkészítés főbb mutatói:

¨   a lakosságfelkészítés rendszere;

¨   a lakosságfelkészítés időszakai;

¨   a lakosságfelkészítés tartalma;

¨   a lakosságfelkészítés kiemelt területei;

¨   a lakosságfelkészítés módszerei.

A lakosságfelkészítés rendszere

Ma Magyarországon az ún. „vegyes típusú” lakosságfelkészítői rendszer van kiépülőben. E rendszerben a felkészítésért a település polgármestere felel. Munkáját a katasztrófavédelem hivatásos állományában tevékenykedő lakosságfelkészítő mentorok, a polgári védelmi kirendeltségek és irodák vezetői segítik. A rendszer tagjai még az önkéntes lakosságfelkészítők. Ők olyan köztiszteletben álló állampolgárok, akik távoktatásos formában felkészülnek a környezetük, szűkebb közösségük felkészítéséhez szükséges szakmai, módszertani feladatokra. A rendszer tagjai természetesen az ő felkészítésüket végző konzulensek, az önkormányzatoknál dolgozó katasztrófavédelmi referensek, a tűzoltóságok felkészítő referensei, valamint az önkormányzati fenntartású intézmények katasztrófavédelmi tanácsadói.

A lakosságfelkészítés időszakai

¨    prevenciós időszaki felkészítés;

¨    veszélyhelyzeti tájékoztatás;

¨    rehabilitációs időszaki felkészítés.

A lakosságfelkészítés tartalma

A lakosságfelkészítés tartalmát mindig az határozza meg, hogy a településen milyen veszélyforrások fordulnak elő, de vannak olyan ismerettartalmak is, amelyek a település veszélyeztetettségétől függetlenül a globális veszélyekre készítenek fel. A felkészítés tartalmi vonulatának kialakításánál természetesen figyelembe kell venni, mit határoznak meg a vonatkozó jogszabályok. Ennek megfelelően beszélünk törzs vagy kiemelt területekről, és fakultatív területekről.

A lakosságfelkészítés fő szempontjai

A lakosság veszélyhelyzeti felkészítését mindig az adott veszélyhelyzet természete határozza meg. Így van ez a helyreállítási időszak felkészítésével is. Elsősorban a teendőkre hívjuk fel a figyelmet. A preventív felkészítésben azonban az ország, az adott település veszélyeztetettségéből adódó felkészítésen túl globális katasztrófavédelmi ismereteket, pszichológiai, morális, szociológiai, egészségügyi, környezetvédelmi stb. ismereteket is közvetítünk. Megismertetjük a veszélyek okait, természetét, az elkerülés lehetőségeit, a lehetséges teendőket, a várható egyéni és közösségi reakciókat, a pánikelkerülési mechanizmusokat stb.

A lakosságfelkészítés módszerei

A módszerek igen széles skálán mozognak, kiválasztásuknál a helyi lehetőségeket, az adott veszélyhelyzet jellemzőit, a hatékonysági mutatókat is figyelembe kell venni, de nem szabad megfeledkezni az adott területen már évtizedek óta meghonosodott hagyományos felkészítési formákról sem.

A leggyakrabban alkalmazott módszerek:

¨   előadások;

¨   lakossági fórumok;

¨   kiállítások;

¨   szakmai bemutatók;

¨   konferenciák;

¨   szórólapok;

¨   ismeretterjesztő kiadványok;

¨   filmek megjelentetése;

¨   az írott és elektronikus médiában közzétett tájékoztatók;

¨   a munkahelyi, iskolai oktatások stb.



A polgármester lakosságfelkészítéssel
kapcsolatos feladatai

A polgármesterek, akik többnyire csak a megválasztásukat követően jönnek rá, hogy mennyi feladatuk van, döbbenten tapasztalják, hogy rájuk hárulnak a település katasztrófavédelmi feladatai is. Többnyire azt sem tudják, hol és hogyan kellene kezdeni, mivel kellene folytatni, hogy maradéktalanul eleget tudjanak tenni ezen feladatuknak.

Mit tegyen a polgármester a lakosságfelkészítési feladatok zökkenőmentes végrehajtása érdekében?

A helyzetértékelés fázisa

A helyzetértékelésen belül az alábbi konkrét feladatok végrehajtása történik meg:

¨   a település veszélyeztetettségének feltérképezése. A településeket veszélyeztetettség szerint I—IV-ig sorolják be. Ennek dokumentumai meg­találhatóak a polgármesteri hivatalokban, de a polgári védelmi kirendeltségek és irodák dolgozói segítséget nyújtanak a tájékozódáshoz;

¨   a település védelmével kapcsolatos törvények, jogszabályok áttekintése;

¨   a veszélyhelyzeti tervek áttekintése. A települések rendelkeznek a veszélyeztetettségüknek megfelelő veszélyhelyzeti tervekkel. A polgármes­ternek tanácsos megismerkedni ezekkel a tervekkel és gondoskodni azok frissítéséről;

¨   a lakosságfelkészítés helyzetének meghatározása. Fel kell mérnie, hogy a településén milyen módon folyik a lakosság felkészítése, meg kell győződnie arról, hogy a felkészítési módszerek megfelelnek-e a település veszélyeztetettségének. Tájékozódnia kell arról, hogy a felkészítéshez milyen erők állnak a rendelkezésére, honnan és milyen segítséget kell kérnie.

A tervezés fázisa

A lakosságfelkészítés helyzetének feltérképezését követően következik a tervezés. A lakosságfelkészítés feladatai tervezésekor minden esetben figyelmet kell fordítani arra, hogy a „mit?” és a „hogyan?” szerves egységet alkosson, vagyis a tartalom és a forma egymásnak és az elérendő célnak megfeleljen. A településén lévő veszélyes üzemről készített tájékoztató kiadványt például nem fontos beépíteni az óvodák felkészítési tervébe, de „a menekülési formák tűz esetén” című anyagot tanácsos már a település óvodásaival, iskolásaival is megismertetni. A lakosságfelkészítés tervezésénél feltétlenül tanácsos nagyobb távlatokat áttekinteni, amelyeket célszerű szakaszokra bontani. Mindenképpen célszerű prioritásokat felállítani, de már a kezdetekben tudni kell, hogy a település veszélyeztetettségétől függően honnan indulunk el, és hová akarunk eljutni.

A tervezés konkrétsága

Mit sem ér az a terv, amely túl általános, rengeteg kiskaput hagy, így a megvalósítása kérdéses. A tervezés kezdődjön a célok meghatározásával, az adott helyzet, szint feltérképezésével, a lehetőségek számbavételével és az ennek megfelelő terv elkésztésével. A tervkészítés persze nem egyszerű dolog, hiszen ahány helyzet, annyiféle terv készülhet. Vannak azonban olyan minták, amelyek mentén haladva talán egyszerűbb használható tervet összeállítani.

Hasznos segítség lehet a következő séma pontos és őszinte kitöltése és az adatok alapján a következtetések levonása:

2. sz. táblázat

Erősségeink

 

 

 

Fejlesztésre váró területeink

Lehetőségeink

 

 

 

Várható nehézségek

Tervezőcsoport létrehozása

A fenti adatok birtokában létre kell hozni azt a tervezőcsoportot, amely az a­laphelyzet ismeretében végigvezeti a tervezés folyamatát, melynek főbb részei:

¨   a terv előzetes összeállítása;

¨   a terv megvitatása;

¨   a várható eredmények rögzítése;

¨   a várható hibák rögzítése;

¨   a végleges terv kialakítása.

A végrehajtó csoport létrehozása

Végrehajtó csoport nélkül aligha sikerülhet egy komplex feladat kivitelezése. A legfontosabb a célok megértetése a csoport tagjaival, a helyzetelemzés előterjesztése, majd a döntés pontos, érthető közlése. A polgármesternek már a csoport összeállításánál ügyelnie kell arra, hogy a tagjai motiválva legyenek a téma iránt, valamint meg kell találnia a megfelelő motivációs lehetőségeket. A tervezőmunka akkor a leghatékonyabb, ha az a csoport konszenzusán alapszik, a tagok az alapvető kérdésekben közös nevezőre jutnak, ezért feltétlenül fontos kialakítani azt a sémát, amely a sikeres csoportmunkához elengedhetetlenül szükséges:

¨   a cél pontos megfogalmazása;

¨   a megfelelő csoporttagok kiválasztása, például akik más területen már sikeresen dolgoztak együtt;

¨   a feladat végrehajtásához szükséges ismeretek elsajátításához fontos eszközök, dokumentumok biztosítása;

¨   a megfelelő hatás- és felelősségkörök kijelölése;

¨   a folyamatos kommunikáció, információáramlás biztosítása;

¨   rendszeres ellenőrzés, értékelés és az ennek megfelelő döntésmódosítás.





MINDIG JÓL JÖN A SEGÍTSÉG


A fent vázolt feladatok bizony nem egy településen meghaladják a polgármesterek lehetőségeit. A nagyvárosok vagy a nagyobb községek polgármesteri hivatalaiban könnyebb egy lakosságfelkészítő csoportot összeállítani. Gondoljunk azonban csak a körjegyzőségekhez tartozó településekre, vagy olyan településekre, ahol a polgármesternek még hivatala sincs. Bizony nem könnyű a helyzetük! Milyen segítség áll a polgármesterek rendelkezésére a lakosságfelkészítésben? Az első és legfontosabb segítséget a katasztrófavédelem szakemberei jelentik. A polgári védelmi kirendeltségek és irodák dolgozói, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok szakemberei készséggel jelennek meg ott, ahova hívják őket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a katasztrófavédelem több településen megkezdte az önkéntes lakosságfelkészítők távoktatásos felkészítését. Tanácsos lenne minden településen találni egy-két köztiszteletben álló embert, és arra ösztönözni őket, hogy kapcsolódjanak be a rendszerbe, és szükség esetén adják át tudásukat a saját közösségüknek.

Arról is ritkán beszélünk, hogy egy polgármesteri hivatal, egy képviselőtestület legtöbbet a település intézményeinek ügyeivel foglalkozik, a költségvetésükből legtöbbet ezekre az intézményekre fordít. Ezen intézményeknek általában önálló vagy részben önálló gazdálkodást folytató vezetője van. Ezek a vezetők felelősek azért, hogy az általuk vezetett önkormányzati fenntartású intézményben minden rendben menjen. Miért ne támaszkodhatna a fenntartó lakosságfelkészítési szempontból is ezekre a vezetőkre? Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság útmutatót dolgozott ki az önkormányzati fenntartású intézmények részére egy olyan prevenciós program összeállításához, amely speciálisan az ő intézményük veszélyeztetettségéről szólna. Tartalmazná a feltételezett veszélyhelyzeteket, azok megoldási javaslatait, a veszélyhelyzet-kezelés, a riasztás felelőseit, de tartalmazná azt a felkészülési programot is, amely segítségével az intézmény dolgozóit kiképeznék arra, mi a feladatuk a megelőzés és a veszélyhelyzet-kezelés során, ki felel az anyagi javak mentéséért, ki felel az intézmény hallgatói, tanulói, látogatói, betegei stb. mentéséért. A program még olyan vázrajzot is tartalmazna, amely szükség esetén a tűzoltóknak és egyéb mentőerőknek nagy segítséget jelentene. A programot természetesen megfelelő időnként frissítenék, és a gyakorlatban is kipróbálnák. Bizton állíthatom, hogy az ilyen programmal rendelkező intézmény bármilyen veszélyhelyzetben hatékonyabban tudna részt venni a védekezésben, kevesebb anyagi veszteséggel oldaná meg a helyzetet, rövidebb lenne a rehabilitációs szakasz is.





ÖSSZEGZÉS


A Seveso II. egy új, napjainkban rendkívül fontos irányelv, amelyet el kell juttatni a lakossághoz, amely révén a településükön lévő veszélyes vegyi anyagokkal történő tevékenységről, veszélyekről értesülhetnek. A vonatkozó jogszabályok meghatározásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mindez hogyan történjen.

Ily módon beszélünk „passzív tájékoztatásról”[9], amely a nyilvánosság biztosítását jelenti, azaz a lakosság részére hozzáférhetővé kell tenni a biztonsági jelentést (vagy annak kivonatát), a külső védelmi terv koncepcióját. Az önkormányzat hirdetmény útján biztosítja a lakosság részére, hogy észrevételeit megtehesse, majd az üzemmel együtt előkészíti, és végrehajtja a nyilvános meghallgatást.

Az „aktív tájékoztatás” követelményei szerint a jogszabályok alapján útmutató készül és ezt kiadják a veszélyt jelentő tevékenységekről és a baleset idején követendő magatartási szabályokról a lakosság részére. E két tájékoztatási feladattal tulajdonképpen teljesül a jogszabályi kötelezés.

E célok jól szolgálják a lakosság felkészítését, azonban megítélésem szerint ki kell egészüljön azzal, ami preventív lakosságfelkészítésnek nevezünk, azaz egy folyamatos, tudatos és gyakorlatias felkészítéssel egy bekövetkezhető eseményre. A passzív és aktív tájékoztatás mellett szükségesek tehát azok a módszerek, amelyeket tanulmányomban a lakosságfelkészítés módszerei között jelöltem meg. Ahhoz, hogy tudatosuljanak a veszélyhelyzetek és a veszélyhelyzetekben követendő magatartási szabályok, szükség van az ún. „interaktív felkészítésre”, azaz a kommunikálás lehetőségét biztosító felkészítési formákra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kiadott tájékoztató anyagok — bár szándékukban pozitív irányultságúak — mégiscsak passzív eszközök.

A feladatokat érdemes tehát komplexitásukban kezelni, a lakosságfelkészítést egy szerves egységként felfogni, és a prioritások figyelembe vételével ugyan, de minden tényezőjére megfelelő stratégiát és taktikát kidolgozni. Bizton állíthatom, hogy az a település, amely a preventív lakosságfelkészítésben megismeri mindazokat a kürölményeket, amelyekre a település veszélyeztetettségéből adódóan számítani lehet, ha minden korosztály fel van készítve a veszélyhelyzetben követendő magatartási szabályokra, ha a településen nem kezelik tabutémaként ezeket a dolgokat, sokkal könnyebben és rugalmasabban fogadják az uniós csatlakozás során megjelenő jogszabályi kötelezettségeket. Ebben a folyamatban nagy felelősség hárul a települések polgármestereire. Ezen feladatot a legsikeresebben azok oldják majd meg, akik a felelősség és a feladatok egy részét áthárítják az intézményvezetőkre, igénybe veszik az önkéntes lakosságfelkészítők és a katasztrófavédelem hivatásos szervei dolgozóinak segítségét, megtalálják azokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek nélkül minden település védtelenebb és kiszolgáltatottabb lenne.





FELHASZNÁLT IRODALOM



1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről.

1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről.

A belügyminiszter 13/1998, (III. 6.) BM rendelete intézkedik a polgári védelmi felkészítés követelményeiről.

Katasztrófavédelem 2000. Évkönyv, Seveso II.

A kormány 179/1999. (XII. 10.) kormányrendelete a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról.

A kormány 2/2001. (I. 17.) kormányrendelete a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről.

OECD Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, Workshop on the Role of Public Authorities in Preventing Major Accidents and Major Accident Land-Use Planning Paris, 1990.

OECD Tanács Határozat-ajánlása c/88985. fejezete, in: Pomázi István: Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra, Útmutató a közigazgatási hatóságok, az ipar, az alkalmazottak és mások számára a vegyi anyagokkal kapcsolatos balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra vonatkozó programok és politikák kidolgozására. Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium 1998, 60. o., E.1.38.

Padányi József: Katasztrófák elleni védekezés. Egyetemi jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 1998.

Tatár Attila: Gyakorlati katasztrófavédelem. In: Védelem, 2002/1. sz.



[1] Katasztrófavédelem 2000. Évkönyv, Seveso II., 65. o.

[2] Padányi József: Katasztrófák elleni védekezés. Egyetemi jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 1998, 40. o.

[3] Az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 1. §.

[4] Uo. 19. § d) pont.

[5] OECD (Organization for Economic and Cooperation Development) Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, Workshop on the Role of Public Authorities in Preventing Major Accidents and Major Accident Land-Use Planning, Paris, 1990.

[6] OECD Tanács Határozat-ajánlása c/88985 fejezete, in: Dr. Pomázi István: Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra, Útmutató a közigazgatási hatóságok, az ipar, az alkalmazottak és mások számára a vegyi anyagokkal kapcsolatos balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra vonatkozó programok és politikák kidolgozására, Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium 1998, 60. o., E.1.38.

[7] 1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről 10. § 2. bekezdés.

[8] A belügyminiszter 13/1998. (III. 6.) BM rendelete 3. sz. melléklete.

[9] Tatár Attila: Gyakorlati katasztrófavédelem. Védelem, 2002/1. sz.




A_BEFOGADÓ_NEMZETI_TÁMOGATÁS_ÉS_A_MŰSZAKI_CSAPATOK_FELADATRENDSZERÉNEK_KAPCSOLATA_A_TERVEZÉSHEZ_SZÜKSÉGES_INFORMÁCIÓKKAL_TÖRTÉNŐ_GAZDÁLKODÁS_TÜKRÉBEN SZERKESZTŐSÉG A_SZEMÉLYI_ÁLLOMÁNY_TEVÉKENYSÉGEINEK_KOCKÁZATÉRTÉKELÉSI_ALAPJAI